A laissez-faire egy politikai és gazdasági ideológia, amely a minimális kormányzati beavatkozást támogatja a gazdaságban. A kifejezés, amely a francia "hagyd csinálni" vagy "engedd el" fordításban jelent, azt sugallja, hogy a szabad piacok a leginkább hatékonyan működnek, ha saját magukra vannak hagyva. Ez az ideológia szorosan kapcsolódik a klasszikus liberalizmushoz, és a kapitalizmus alapelve.
A laissez-faire ideológia eredete visszavezethető az 18. századi Felvilágosodás korszakára. Ebben az időszakban filozófusok és közgazdászok, mint például Adam Smith és David Ricardo, elkezdtek kérdőjelezni a korábbi gazdasági rendszert, a mercantilizmust, amely súlyos kormányzati szabályozást és beavatkozást jelentett. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az egyéneknek szabadon kellene követniük saját gazdasági érdekeiket, és hogy ez a társadalom egészének nagyobb jólétéhez vezetne.
Smith, az "A nemzetek gazdagsága" című alapművében bevezette az "láthatatlan kéz" fogalmát, amely szerint az egyének önző cselekedetei természetesen szabályozzák a gazdaságot. Ez az ötlet a laissez-faire ideológiának is sarokkövét képezte. Közben Ricardo kidolgozta a komparatív előny elméletét, amely szerint az országoknak olyan termékek előállítására kell specializálódnia, ahol előnyük van, és más termékekért kell kereskedniük, tovább erősítve a szabadkereskedelem gondolatát.
Az 19. század során a laissez-faire ideológia egyre inkább befolyásosá vált, különösen az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Ebben az időszakban zajlott le az ipari forradalom, ami példátlan gazdasági növekedéshez és jóléthez vezetett. Azonban a laissez-faire megközelítés jelentős társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséghez is vezetett, sok munkavállaló számára rossz munkakörülményekkel és alacsony fizetésekkel járt.
A 20. században a Nagy Gazdasági Válság újragondolásra késztette a laissez-faire gazdasági elveket. Sok közgazdász, köztük John Maynard Keynes is azt állította, hogy kormányzati beavatkozás szükséges a gazdaság stabilizálásához és a jövőbeli gazdasági válságok megelőzéséhez. Ennek eredményeként kialakult a keynesiánus közgazdaságtan, amely a kormányzati költekezést és beavatkozást támogatja a gazdaság kezeléséhez.
Annak ellenére, hogy ezek a kritikák, a laissez-faire ideológia ma is befolyásos marad. Az előzők azt állítják, hogy gazdasági szabadságot és innovációt támogat, míg a kritikusok szerint gazdasági egyenlőtlenséghez és instabilitáshoz vezethet. A kormányzati beavatkozás és a gazdasági szabadság közötti egyensúly továbbra is központi vita a gazdasági és politikai elméletben.
Mennyire hasonlít politikai meggyőződése Laissez-Faire kérdésekhez? Töltsd ki a politikai kvízt, hogy megtudd.
